Betiszk-suliblog

                                                       Sulinap

Csütörtökön volt a BETISZK sulinap/diáknap. Ez egy hagyomány az iskolában, amikor két napon keresztül a tanárok és a diákok többféle program közül válogatva kiengedhetik a gőzt még a vizsgák előtt. Az idei diáknapon a mi osztályunk szervezte a játékokat. Nekünk kellett az egészet megtervezni, kivitelezni.

Izgalmas feladat volt számomra, amikor az egész osztályt kisebb-nagyobb csoportokban a feladatok megoldására buzdítottam. A lényeg az volt, hogy mindenkinek olyan munkát adjunk, amiben jó, és amit kedvel is. Ez sikerült. Mindenki szorgalmasan részt vett a tervezésben, ennek is köszönhettük későbbi sikerünket.

Programok, amiket szerveztünk:

Karaoke

Beugró

Képkirakó

Szókirakó

Activity

Számháború

Csütörtök reggel bejöttünk a suliba. Az első teendőnk, hogy az üres falakat kitöltsük plakátokkal, irányító jelekkel azért, hogy mindenki el tudjon jutni az általa választott progira. Első szintet sikeresen teljesítettük.

Ezután különböző stratégiákkal csalogattuk a mi termeink felé az embereket:

A Karaoke terem ajtaját kinyitottuk, hogy mindenki hallja, mi folyik a 2.13-ban. Jöttek is az emberek szép számmal.
Először sokan tartottak az énekléstől, de mivel már nem bírták elviselni az én rekedtes, brummogó énekhangomat, volt jelentkező, aki megmutatta, hogy is kell ezt csinálni.

Végül az egészből 1 nagy, közös éneklés kerekedett ki, a mikrofonnal már senki sem foglalkozott. Jó volt látni, hogy a közös énekre egyre több ember jött be a terembe, és énekelt velünk.

A nap végén mindenkinek, aki végigénekelte a napot, csokit adtunk, ezzel elismerve munkájukat. (Sajnos az angoltanár nem várta meg a nap végét, pedig jó hangulatot teremtett a dalaival)

A Karaokein kívül minden program 1 nagy teremben volt. A terem felé vezető utat nyíllal jelöltük meg.

Az első és legsikeresebb játékunk ebben a teremben a Beugró volt, természetesen a legjobbaknak csokiért. J Itt kerültünk szembe azzal a ténnyel, hogy a BETISZK-es diákok igen sokoldalúak. Remek színdrámákat, komédiákat, és néha már tragikomédiákat is előadtak… dőltünk a nevetéstől.

Akinek kiszáradt a szája a sok Beugrós beszédtől, vagy elfáradt az arca a nagy nevetésekben, Kirakózott.

A könnyű csoki szerzésre pályázók a Képkirakót választották, ezzel többnyire 5 perc „munkáért” szereztek egy tábla „Lila” csokit.

A bátrabbak belevágtak a Szókirakóba, ahol több száz betű közül kellett kirakni minél több értelmes szót különböző kategóriákban, mint Iskola, Szabadidő, Összetett szó, ismert Angol szavak. Ezzel már meg kellett küzdeni a csokiért, de akik végigcsinálták, kaptak még egyet.

            A Beugró és a Kirakós játékok alatt úgy elrepült az idő, hogy hiába szerettük volna, már nem jutott idő az Activityre. Mivel azonban csoki még volt félretéve erre a játékra is, ezeket testvériesen elosztottuk, és így még a szervező brigád, azaz mi is részesültünk 1-1 tábla csokiban.

Egész napos program lett volna a számháború, amit nagyon szerettem volna, hogyha összejön, de esős idő lévén ezt nem sikerült megvalósítani…

Viszont még van idő! Váháhá!!!! Lesz BETISZK SZÁMHÁBORÚ még idén, és hagyományt teremtünk! :D (ha jövőre Te is ide jössz, követeld a számháborút, mert nagyon nagy buli!)

Jót tett ez a nap az egész iskolának. Még jobban megerősödött a közösség, és a lazításnak köszönhetően frissen és üdén tudunk koncentrálni a tanulásra, a suli hátralevő részében.

Azonban a hét nem Csütörtökkel, hanem Péntekkel zárul le egy iskola életében. Ebből következik, hogy a diáknap, azaz a sok csokit rövid idő alatt nap után a Lila tehéntől megnehezült emberek Pénteken a BETISZK SPORTNAPra ébredtek…

(folytatjuk

A suli buli

Legutóbbi közös élményünk a suli-buli, így hát elmesélem, hogy nekem milyen volt, hogyan folyt az előkészület, milyen bonyodalmak és mennyi élmény történt március 14-én, amikor is a Morrison’s 2-be mentünk VOLNA bulizni, de…

A szervezést két osztálytársam intézte. Rengeteg egyeztetés, e-mailezés és telefonálás után úgy tűnt minden simán fog lezajlani. Tévedtünk. Nagyot. Este fél 7-kor hívott az egyik szervező osztálytársam, hogy nem mehetünk a Morrison’s 2-be, mert technikai okok miatt nem tudják biztosítani a helyszínt, viszont azt mondták, hogy a Morrison’ Operába tudják megoldani az egész bulit. Szolidan, szinte halkan jegyezném meg, hogy a buli este 7-kor kezdődött volna. Ebben az volt a rossz, hogy mi ezerrel azt reklámoztuk a suliban, hogy a Morrison’s 2-ben lesz a buli.. nem sok mindenkire számíthattunk, mivel nekik nem tudtunk szólni.

Nem tudtuk, hogy mi vár ránk… A osztályból a barátnőmmel készülődtünk együtt, nálunk. Amikor megkaptuk az infót, hogy valami gubanc van, még el sem indultunk, sőt még útra készen sem álltunk. Ez volt ugye negyed-, fél 7 felé. Szóval, megpróbáltunk max 10 perc alatt elkészülni, de csak úgy női tempóban 10 perc… A lényeg kábé, hogy fél órát késtünk, de nem volt belőle probléma.

Amikor odaértünk örömmel konstatáltuk, hogy vagyunk már elegen a (relatív) korai időpont ellenére. Kaptunk karszalagot, amit az osztálytársunk adott (mivel ez volt a feladata…az este folyamán cserélgetés is volt…) amivel 9 után kedvezményt tudtunk igénybe venni. A kabát letét után megkerestük a társainkat, akik két asztalnál ültek. Majd visszasétáltunk a pulthoz, hogy vegyünk valami finom koktélt.

Miután megittuk a koktéljainkat és kidumcsiztuk magunkat, mentünk táncolni.

Eléggé meleg, fülledt idő volt, ráadásul még cigifüst is, amit szinte vágni lehetett volna.

Közben hívott a barátnőm, aki szintén idejár, hogy meggondolta magát és mégis eljönne. Megbeszéltük, hogy kimegyek elé, hogy tudja, hogy hova kell jönnie…még ki sem mentem az ajtón, de máris szembesültem a ténnyel, hogy kígyózik a sor a bejáratnál…

Miután leraktam a telefont, azon gondolkodva, hogy mit tegyek most (visszamenjek, ne menjek), kijött Puskás Peti (az este „sztárvendége”). Hirtelen meggondolatlanul utána szóltam…nem reménykedtem abban, hogy visszafordul, és nagyon közvetlenül beszél velem-hozzám…kellemes meglepetés volt számomra a viselkedése… Az érdekes az volt, hogy nem nagyon éreztem magam megilletődve, nyílván tőle is függött az, hogy így éreztem. Mindenekelőtt, teljesen pozitív élmény volt találkozni vele.

Aztán végül is úgy döntöttem, hogy visszamegyek. Az egyik osztálytársamat kértem meg, hogy jöjjön ki velem, mert késő este volt és nem nagyon szerettem volna kimenni egyedül. Kábé 20 percet vártunk a barátnőmre, amíg odaért majdnem szétfagytunk. Végre megérkeztek…azt hittük simán visszajutunk- mondván szervezők vagyunk- mire a bejáratnál lévő biztonsági őr közli, hogy nem lehet bemenni… csak reménykedni tudtunk, hogy nem kell kivárnunk a kígyózó sor végét, mert előbb hajnalodott volna ránk, minthogy bejussunk… Lényeg, hogy kis susmus után visszaengedtek, szerencsére. Ekkorra már annyian voltak, hogy szinte egy tűt nem lehetett volna leejteni. A pláne, hogy azt sem tudtam, hogy a többiek (akikkel táncoltam) ott maradtak-e vagy már elmentek máshova. Szóval egy csöppet para volt, hogy „elvesztettem” őket. Aztán hallottam hírét annak is, hogy engem kerestek égre-földre, azután persze sikeresen megtaláltuk egymást. Még egy finom koktél után (amire 20-30 percet vártunk) visszamentem táncolni a barátnőimmel. Rengeteg kép készült a bulin,   rosszul sikerültek, kompromittálóak- ami csak egy bulihoz méltó.

Ahhoz képest, hogy nem számítottunk senkire a suliból, azért jöttek „szép” számmal, ami a sikerességünket jelezte. Ennek személy szerint örülök.

Azt hiszem, rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak.

Múlt hét pénteken a Ringier kiadóban jártunk az osztályommal. Örültünk, hogy végre egy külsős programban veszünk részt és nem ülünk egész nap a gép előtt. :)

Ami elsőként feltűnt nekünk az a sok jó pasi, akik a kiadóban vártak valamire, mint utólag megtudtuk fotózásra jöttek…. a két srác persze nem figyelt fel rájuk… nem is tudom miért?! 

Kedvesen fogadott minket Zsófi a PR-os csaj, aki rövid bemutatót tartott a  kiadó életéről, kialakulásáról meg hasonló ilyen dolgokról. Ajándékcsomagot is kaptunk, aztán felhívta hozzánk a Blikk marketingesét, akitől kérdezhettünk.

Nem voltunk annyira jól felkészülve, sajnos nem volt sok kérdésünk felé. Szegény az elején majdnem állva elaludt...

Ami számomra érdekesebb volt, amikor a Blikk főszerkesztő helyettesével beszélgethetünk Mesélt nekünk a Blikk életéről aztán a szerkesztőségbe is lemehettünk vele ahol körbenéztünk, belekukkanthatunk a kora délutáni órákba.

Az osztálykámnak nagyon tetszett ez kis kiruccanás!

Blikk

A Blikk szerkesztőségét látogattuk meg március 2-án. Nagyon érdekesnek találtam, izgalmas volt, élveztem az egész programot. Beszéltünk a főszerkesztő helyettessel, a Blikk marketingman-jével.

A bemutatás után körbevezettek minket a szerkesztőségben, elmondták, hogy kinek mi a feladata, 1-2 újságíró mesélt a munkájáról, a tapasztalataikról, elég érdekes volt, nem is gondol bele az ember, hogy mi minden történik mire egy újság kikerül a közönség elé.

Elmondták, hogy gyakorlatilag a munkájuk az életük, mindig résen vannak, hogy mikor hol van valami esemény, amiről be lehet számolni. Arról is beszéltek, hogy telefonokat hallgattak le :P és sokkal hamarabb ott voltak a helyszínen, mint azok, akiknek szólt a telefon.

Kaptunk ajándékba újságokat, Blikket is, meg 1-2 Ringierhez tartozó lapot.

A látogatás végén, kaptunk egy ajánlatot, mégpedig, ha valakinek lenne kedve ehhez a munkához, akkor várnak minket…:P :D

                                                    BETISZK buli hirdetés

Szervezünk egy bulit a sulinak a marketinges osztállyal. Nagyon fain lesz. A Morrison’s 2-be megyünk, egy külön terembe, ahol ha legalább 100-an vagyunk külön italakciókat adnak.

 Azt a feladatot kaptuk, hogy plakáttokkal, és a suliban található bemondó segítségével hirdessük a rendezvényt. Én úgy gondoltam, hogy kéne valami olyan figyelemfelhívó szöveg, amit ha bemondunk a hangosbemondóba, mindenki tudni,- és várni fogja a bulit. Közösen kitaláltuk, hogy szedjük rímekbe az egészet. A tanárnőnek is nagyon jó ötletei voltak, és végül megszületett a mű, ami egy találó címet is kapott:

 Csáki Dávid: Óda Március 14-éhez

 Március 14! Ne feledd a számot,

A Pesti estben nincsen, de te mégis nagyon várod.

BETISZK buli lesz a Morrison’s 2-ben,

Csapatunk 1 nagyot, ahol mindenki felhőtlen.

Karaoke és zene, Morrison’s módra,

Március 14 este 7 óra.

Várunk titeket, gyertek minél többen,

Ha megvagyunk 100-an, lesz majd ital bőven.

A belépés 9-ig mindenkinek ingyenes,

Hozd el a diákod, de engem kérlek ne keress!

Szét leszek hú ha, magamról nem fogok tudni,

Március 14, este 7 buli

A „hú ha” alapvetően „csúszva” lett volna, de a Tanárnő azt mondta, hogy azt nem tehetjük bele, így kitaláltuk ezt, ami sokkal jobban hangzik. Mellesleg szállóigévé vált 1 nap alatt a suliban azáltal, hogy nem én, hanem a Szilvi mondta be, és ez így nagyon nagy!

Ezután az ötletek csak jöttek-és jöttek, úgyhogy terveink szerint még lesznek ennél frappánsabb művek is március 14-éig. J

HÚHA!

Educatio

Jó volt látni, amikor megérkeztem a Stadionokhoz, hogy mennyi diák, tanár és szülők várják, hogy megnyissa kapuit az Educatio kiállítás. Először meg is ijedtem, hogyan  fogunk bejutni mint kiállítók, aztán egy hátsó bejárathoz küldtek, és egy karszalaggal gazdagabban bejutottam a kiállításra. A kinti tábla segítségével megtaláltam a standunkat, majd a kipakolás után kezdődött a munka és a szórakozás.

Egy kis szórólapozás után, elindultunk osztálytársammal körülnézni. A csarnok szélén kezdtük a nézelődést. Jobbnál jobb és szebb standokat láttunk. Elsőre a Miskolci Egyetem standját néztük meg, mert a sok bögre felkeltette az érdeklődésünket. Persze meg is kérdeztük, hogy lehet hozzájutni egy ilyen promóciós termékhez, és nagy meglepődésünkre, csak ki kellett tölteni egy papírt. :) Majd egy bögrével gazdagabban, továbbmentünk. A következő állomás a Semmelweis Egyetem standjai voltak. Rengeteg érdekes dolgot láttunk és hallottunk, és szintén egy nagyon klassz promóciós tárgyat találtunk, ami egy kék, fecskendő formájú toll volt.

Sok kifejezetten feltűnő és nagy standot láttunk. Köztük volt a Budapesti Gazdasági Főiskola, Dunaújvárosi Főiskola, Nyugat-magyarországi Egyetem, Pécsi Tudományegyetem, Szent István Egyetem, Szegedi Tudományegyetem, Széchenyi István Egyetem. Ezek a standok voltak a legvonzóbbak a látogatók számára.

Csábították az illatok is a vendégeket. Volt olyan kiállító, aki palacsintát sütött, volt, amelyik parmezános tésztát főzött, és akadt amelyik csokoládé szökőkúttal hívogatta az érdeklődőket. Sok érdekes és szórakoztató ötlettel és programmal várták a látogatókat.

A mi standunk!

Nehézkesen indult a reggel, majd egyre több és több érdeklődő fedezte fel a mi kis standunkat. Rengeteg szórólapot és naptárat osztottunk ki minden érdeklődőnek. A tájékoztató lapjainkat folyamatosan pótolni kellett, mert sokan érdeklődtek az OKJ-s képzéseink iránt. Főleg, hogy kell mindig egy „B” tervnek is lenni, mert ha a főiskola nem sikerül, akkor a legtöbben OKJ-s képzésekre jelentkeznek.

A látogatók körében a legnépszerűbb szakmák a Logisztikai ügyintéző, a Kereskedelmi ügyintéző, az Üzleti szakügyintéző voltak. A látogatókat, a stand körüli jó hangulat és a rengeteg színes képzés csábította.

Mindennek a kezdete…..

Mikor a főiskola küldte az értesítőt ( nem hivatalosat, SMS-ben), hogy egyik helyre sem vettek fel, kicsit szíven ütött a hír, de bármi legyen, az élet megy tovább. Mivel nem vettek fel, a BETISZK-be jelentkeztem a nyáron, Marketing- és reklámügyintéző szakra. Vegyes érzelmekkel jöttem ebbe a suliba. Akartam is, meg nem is, de rákényszerültem.

Első héten szinte semmit nem csináltunk az ismerkedésen kívül, már annyira nem is emlékszem rá. Második héten projecthét volt. A téma: Környezetvédelem, újrahasznosítás. Műanyag palackokból kellett alkotni. Az osztállyal azt találtuk ki, hogy a mi témánk, „A mi kis kertünk” lesz. Nagy nehezen, sok szenvedés közt, vért izzadva és folyatva, de elkészült a remekmű. Maradandó élmény, mivel az ujjamon még mindig látszik az égési seb, amit a ragasztó pisztoly okozott, de jelentem: TÚLÉLTEM! Hát, nem tudom, hogy megérte-e, de elsők lettünk. Nyereményünk egy torta volt…..Sok jelentősége nem volt annak, hogy elsők lettünk, mert mindenki tortát kapott, ráadásul vakon kellett kiválasztani a tortadobozok közül, hogy melyiket akarjuk elfogyasztani. Inkább nem mondok róla semmit……..J

Egész jól összekovácsolódtunk az első hetekben. Pár jó barátot is szereztem, és egész jó kis társaságot alkotunk együtt J

A projecthét után a hetek, elég változatosan teltek. Anyag és dolgozat hegyek voltak (és vannak is) plakátok és hirdetések, tervezések és kiállításokra járás(Gyakorlaton). A Terézvárosi Kereskedelmi Szakközépiskolát, és a BETISZK-et kellett reklámozni a tovább tanulási kiállításon. Volt ahol sokan, illetve kevesen voltak, de egész jól szórakoztunk, csak kicsit sokáig kellett ott lenni.

Mindezek mellett szeretek ide járni. Blaha Lujza tér egy központi hely, tehát könnyen megközelíthető a suli, mivel a Dohány utca a Blaha Lujza térre nyílik. Az épület modern és korszerű. Mellékhelységek tiszták, és kulturáltak általában. Tiszta üveg az egész épület, tehát nem sűrűn van bent sötét. A büfén van mit javítani, de nem rossz J

Hatalmas előny, hogy rengeteg különböző szakma közül válogathat az, aki ide szeretne jönni, a BETISZK-be.

Berta Mónika

BETISZK

Az én sulim!

Középiskolás voltam…az érettségi és a továbbtanulás előtt állva. Gondolkodtam…mi legyek, ha egyszer tényleg nagy leszek?Tűzoltó? Katona? Esetleg vadakat terelő juhász? Ezek elcsépeld dolgok.Úgy gondoltam valamit kezdenem kell az életemmel, valami olyat kéne tanulni, ami érdekel is, és van is benne jövő. Ezért jöttem a BETISZKbe.

Megleltem a tudást… Sok iskolában jártam, de ehhez hasonlót még sosem tapasztaltam. Négy emeleten folyik a tanítás, 34 tanteremben. Csodálatos könyvtár, konditerem, aerobikterem jól felszerelt iskola tárulkozott elém a nyílt napon. Úgy gondoltam, igen! Ide kell jönnöm. Augusztusban jelentkeztem…felvettek…

Első nap – emlékszem – nagyon féltem, hogy milyen lesz. Féltem az újtól, a változástól. Féltem az osztálytól, féltem a tanároktól. De mint kiderült félelmem alaptalan volt.

Az első hét csodálatosan telt. Ekkor un. Projekthetet tartottunk – ez egy iskolai hagyomány, ismerkedést elősegítő játékokkal – nagyon tetszett. Különböző feladatokat kellett osztályonként megoldanunk, melynek köszönhetően az osztályközösség megszilárdult, s ez által megismertük egymást. A projekthetet a marketinges osztály nyerte, de mindenki egyformán részesült az örömből. Ki a torta miatt, ki pedig az új kapcsolatai miatt. (Volt például olyan, aki az első hétben szerelemre lelt itt az iskolában)

Az első hét leteltével elkezdődött a tanítás. Meglepő volt. Minden teremben interaktív tábla várt bennünket, melyek segítségével a tanulás izgalmassá, érdekessé vált számunkra.A tanárok nagyon felkészültek saját szakterületeiken. Bármit kérdeztem, érthetően válaszoltak, és szerintem ez nagyon fontos: érthetőség. Mert hiába mondja el a tanár még egyszer ugyanazt ugyanúgy, ha nem értem. De itt értettem.

Letettem az első szakmámat Marketing és reklámügyintéző képzésben. Most a második szakmámat szerzem Kereskedő szakképzésen.

Rájöttem a tudás tényleg hatalom, de ahhoz, hogy valamit megtanulj, nem elég akarni. Jó tanárok, megfelelő környezet szükséges mind ahhoz a tudáshoz, amit el szeretnél sajátítani...erre a BETISZK a legalkalmasabb hely…szerintem!!!